Manapság egyre többet látni, a magyar népművészet mintái fel-felbukkannak ruhákon, ékszereket, lábbeliken, tortákon, s ki tudja még hol. Engem is elragadott a szele, ezért hát elkezdtem keresgélni a házi könyvtárunkban 'valami' kalocsai vagy matyó után. Lengyel Györgyi: Kalocsai virágok. Hát akkor olvassunk. Szebbnél szebb motívumok, melyeket akkor ért meg az ember, hogy miért olyan színű, miért olyan formájú a szirom, stb., ha utánaolvas. Például tudtátok, hogy a kalocsai felismerhető a hat fő szín és azok két árnyalatának használatáról? Hogy fekete vagy más színű alapanyagra nem készítettek hímzést soha? Hogy megkülönböztettek öregmintákat és később keletkezetteket? Érdemes kicsit utánajárni, mit is viselünk magunkon.
Ki is választottam magamnak egy mintát, felrajzoltam egy részletét egy ingemre . . . fekete-kék-piros.
Eddig jutottam. Azt hiszem inkább a saját házam előtt söprök. Továbbra is meg-megcsodálom őket.
Mesterségem címere keresztszemes, így hát gondolkozzunk abban. Így készült el a tegnap éjszaka során az én saját kis cipellőm. Érdekes, hogy az emberek mennyire tudnak ragaszkodni 1-1 tárgyhoz: ezt a cipőt nővéremtől 'örököltem'. Agyonhasznált, de jó állapotú. Szeretem. Hogy miért? Nem tudom. De 'ő' lett az alapanyag. Még jobban szeretem.
ez.... wao!!!!!!!!!!!!
VálaszTörlés